Tanulás Segítő Program

A motiváció hiányából eredően a tanulásra képtelen diákok visszaintegrálása az oktatási folyamatba a belső hajtóerő felélesztése által.                         

 

Alaptézis:

Az a gyerek, amelyik nem akar tanulni, azt nem lehet tanítani.

 

 

Előzmények:

A magyar oktatás főleg a szakképzés komoly gondokkal küzd. A közoktatásban jelenleg érvényben lévő és elfogadott, materiális alapokból kiinduló és a konkrét fogalmi megértésekre alapuló oktatás célja az, hogy a tanulók testi és értelmi adottságait a lehető legtökéletesebbre fejlessze azzal a céllal, hogy a társadalom által elvárt és egységes keretekbe foglalt formai követelményeinek megfeleljenek. A folyamat eszköznek tekinti a tanulót és csupán a tananyag elsajátítására helyezi a fő hangsúlyt nem pedig a diák szellemi fejlődésére. Ezen elvárásoknak való megfelelés komoly nehézségeket jelent a tanulók – különös tekintettel a szakképző iskolák tanulói - számára, mivel ebben képzésben résztvevő diákok családi/szociális háttere az esetek döntő többségében meglehetősen zilált, ezért az oktatási folyamat ráeső részében nem képes a tanuló mentális, érzelmi és anyagi támogatását megfelelően ellátni. Ezt tetézi még az alapfokú oktatás során elhanyagolt tananyagok okozta ismerethiány. E kettő tény együttesen komoly kihívások elé állítja a szakképzésben dolgozó pedagógusokat és az oktatásban résztvevő diákokat egyaránt.

 

Célkitűzés:

 Annak felismerése, hogy a jelenlegi, mindenki számára egységesített keretrendszerben működtetett oktatás nem eléri el a kitűzött céljait vezetett el oda, hogy más utakon kell haladni. Elsődlegesen azt a tényt kell figyelembe venni, hogy az iskolába bekerülő diákok nem egyformák. Nem is lehetnek azok, hiszen eltérőek a képességeik, különböző szintű testi-lelki fejlettséggel bírnak, illetve nem azonos tudásszintekkel és családi/szociális hátterekkel rendelkeznek. Hiú ábránd azt feltételezni, hogy a rendszer alapesetben mindenki számára ugyanazt az eredményt hozza. Az tény, hogy a kimeneti követelmény rendszert egységesíteni kell viszont az út, ahogy addig elér a tanuló, hogy azt teljesíteni tudja, azt nem lehet egységesíteni.

Olyan rendszer kidolgozása a kívánatos, amely kezelni tudja a tanulók differenciáltságát és alkalmas arra, hogy visszaintegrálja a diákot az oktatási/tanulási folyamatba, hogy annak végén megfeleljen a kimeneti követelményeknek. De a legfőbb cél egy a Világgal összhangban élő, teljes értékű ember felnevelése, aki önállóan képes működésben tartani a saját cselekvőképes létezését.

 

Megoldási javaslat:

A legfontosabb, amit figyelembe kell venni, hogy a gyerekek tanulási és fejlődési tempója különböző. Fontos az érzelmi biztonság megteremtése és egy kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat a diák és tanítója között. Az oktató/nevelő folyamatban elsősorban nem az ismeretanyag puszta átadásának kell a középpontban állnia, hanem a tanuló lelki és szellemi fejlődésének. A nevelésnek az önmegvalósítást kell szolgálnia. El kell juttatni a diákot arra a szintre, hogy önmagától ismerje fel azt, hogy a saját későbbi, sikeres létezésének érdekében van szüksége az ismeretekre. Hagyni kell őt azzá válni, amivé válni szeretne. A folyamat során vissza kell állítani a ” kérdezőség  ”állapotát, ami a diák belső indíttatásából fakadó kérdés feltevéseit jelenti, hiszen a kérdés az érdeklődés jele az érdeklődés pedig a tanulás alapja. Olyan közeget kell teremteni, amiben az ismeretek megszerzésének szükségességét nem a kényszer, hanem az önmegvalósítás felé hajtó belső erő motiválja. Ehhez le kell választani a motiválatlan diákokat a rendszerről és meg kell adni nekik a lehetőséget arra, hogy a saját tempójukban haladva és felkészítve érjék el azt a szintet, hogy képesek legyenek megfelelni a szakképzés kimeneti követelményeinek. Ez vélhetően azzal jár, hogy a diák számára a szakképző iskolában eltöltött idő megnövekedik. A másik hozadéka viszont az lehet, hogy azok a tanulók, akik mellől kikerültek a demoralizáló társaik nagyobb tempóval és mélyebb megértésekkel haladhatnak előre. Ennek okán felettébb kívánatos egy olyan megoldás létrehozása, ami ezt a célt képes kiszolgálni.

 A tankötelezettség egy ismert fogalom ennek okán iskolába járni kötelező. A tanulást viszont nem lehet kötelezővé tenni, mivel az arra még mentálisan felkészületlen gyerek minden tőle telhető eszközzel tiltakozni fog ellene. Számára az iskola egy kényszerített realitás, amihez még nincsen meg a kellő affinitása. Az egyetlen elfogadható megoldás neki az, ha van az iskolában egy lehetőség, egy hely, ahol olyan tevékenységekkel foglalhatja le magát, amelyek nem ütköznek az iskola Házi Rend-jébe, de mégis jól érzi magát benne. Ezek a – manuális, vizuális vagy verbális - tevékenységek felkészült pedagógusok felügyelete és szakértő irányítása mellett történnek, és nem feltétlenül esnek egybe az iskolai tematikával. Viszont minden elemükben ahhoz a törekvéshez kapcsolódnak, amelyek a diák szellemi fejlődését támogatják. Az erre a célra kialakított helynek némileg tükröznie kell egy fajta családiasabb hangulatot annak érdekében, hogy az iskolai elvárásokkal szemben egy oldottabb légkörben valósulhassanak meg a foglalkozások. A kulcs az önkéntesség. Azaz a diák szabadon dönt arról, hogy részt vesz-e, vagy közreműködik-e egyáltalán a tevékenységben. Ha nem akar az sem elítélendő. Időt kell neki hagyni arra, hogy megnyílhasson önmagától, erőszakmentesen. Lényeges az inspiráló közeg kialakítása.  Ez fogja jelenteni a pedagógus számára a legnagyobb kihívást, hogy úgy vegye rá a tanulót az együttműködésre mintha a csatlakozás a diák saját döntése lett volna tanári kényszer nélkül.

 

 A tanulói célcsoport:

Elsődlegesen a hiányos alapkészségekkel és a gyenge tanulási motivációval rendelkező diákok alkotják a célcsoportot. Feltehetően különböző súlyosságú tanulási nehézségekkel, tanulási zavarokkal, tanulást akadályozó tényezőkkel illetve beilleszkedési, magatartási problémákkal küszködnek. Magukkal hozzák az iskolai kudarcaik hatását és mindemellett sokszor szociális gondokkal is meg kell birkózniuk. Szociális/kulturális hátterük kívánni valót hagy maga után. Családjukban – feltehetőleg – nincs valódi munkavállalói esetleg vállalkozói minta. Előfordulhat, hogy a szülők némelyike munkanélküli és esélye sincs állást vagy bármilyen munkát találni. Ez a családi attitűd mélyen érinti a gyereket, hiszen a szülők mentális állapota egy az egyben duplikálódik a gyermekben. Ilyen esetekben kínál megoldást a program azzal, hogy hatékonyan kezeli a tanulási nehézségeket és mentális segítséget nyújt a szociális problémák leküzdésében.